Jó regény, ajánlom. Egzotikus, plasztikus pillanatképeket rajzol a mai indiai életről. Vikas Swarup műve, keress csak rá a neten. A regény egyik üzenete: Érdemes embertársaiddal jót tenni, mert a sors gondoskodik a busás megtérülésről.
Ezzel 50%-ig tudok egyet érteni. Imhol egy ellenpélda: Egy éve már, hogy az utcáról belépett a kis irodámba egy fiatal cigánylegény. Gyorsan szétnézett, majd szomorú képpel elmodta, hogy lerobbant az autója itt, az utcában, és kellene neki egy kis csavarhúzó. Mindenki elküldte, senki nem adott neki. Na - mondom magamban - itt a lehetőség egy egyszerű kísérletre. Elővettem a csavarhúzókészletemet, és elé nyújtottam, válasszon, mekkora kell. A fickó kiválasztotta a megfelelő szárat, meg a (közös) markolatot. "Mindjárt hozom!" És elballagott. Azóta se láttam.
Ezzel 50%-ig tudok egyet érteni. Imhol egy ellenpélda: Egy éve már, hogy az utcáról belépett a kis irodámba egy fiatal cigánylegény. Gyorsan szétnézett, majd szomorú képpel elmodta, hogy lerobbant az autója itt, az utcában, és kellene neki egy kis csavarhúzó. Mindenki elküldte, senki nem adott neki. Na - mondom magamban - itt a lehetőség egy egyszerű kísérletre. Elővettem a csavarhúzókészletemet, és elé nyújtottam, válasszon, mekkora kell. A fickó kiválasztotta a megfelelő szárat, meg a (közös) markolatot. "Mindjárt hozom!" És elballagott. Azóta se láttam.
Még aznap kiegészítettem a riasztóberendezést egy mobiltelefonhívó modullal...
Olvasson mindig Epiktétoszt Vikas Swarup után!
Utolsó kommentek